Amnesia first part.

2034-et írunk. A nap fényesebben ragyog már az égen, mint eddig, azonban minden második nap a föld sötétbe borul. A felhők, amiken keresztül átsüt a nap, most nem léteznek. Nincs ég vagy föld, egyszerűen csak a vak sötétség. Olyan mintha a Nap meghalt volna, és újra meg újra feltámad egy napra.

Szokásomhoz híven minden nap felkelek és elindulok vásárolni, csak hogy valamivel eltöltsem a napot amíg újra nem lesz fény. Hazafele jövet elkapott egy érzés, amit már egyszer éreztem – régi emlékképeket kutatva fejemben – ám nem tudtam felidézni, hogy miért lehetett. Bizonyára az Amnéziámnak köszönhető, hogy nem emlékszem semmire sem az elmúlt 24 évből, csak az utóbbi 2 évre mióta magamhoz tértem. Az orvosok szerint nincs remény, hogy visszakapjam az emlékeimet, és amit azt illeti az utóbbi időbe nem is nagyon vagyok rá kíváncsi. Néha az ember azt kívánja, hogy bárcsak felejtene mindent és egy új életet kezdhetne, új emlékekkel. Nekem ez sikerült, és már nem változtatnék rajta semmiképp sem.
Álmaimban mindig egy sötét árny követ, és mindent eltipor ami az útjába ér. Szerettem volna nem erre gondolni amint felkelek, de akaratlanul is zavart a dolog. Visszatérve az érzésre olyan volt, mintha egy előérzet lenne, ami csak azt súgja a fejemben, hogy “menekülj..”. Elkezdtem rohanni a sötét utcákon át a park felé, és meg sem állni amíg a házhoz nem érek, de amint rohantam volna fel a lépcsőre észrevettem, hogy egy fekete ruhás alak áll az ajtóm előtt, és egy hentesbárddal karcolja az ajtómat. Fogalmam sincs mit kellett volna tennem, mivel  manapság egyre több furcsaság történik West Stage City-ben, amit senki se tud, vagy nem akarnak tudni róla. Gyorsan elrejtőztem a csapóajtó mögé, míg a férfi el nem ment, és tiszta nem volt a terep. Ami az ajtót illeti és azok a furcsa szimbólumok amik bele voltak vésve, nem tulajdonítottam neki nagyon szerepet, mint amit kellett volna, vagy ahogy egy épeszű ember tett volna. Be mentem a konyhába, és le tettem a félig szétszakadt csomagot a földre, majd ledőltem a kanapéra és megpróbáltam pár órát pihenni.

Reklámok

~ Szerző: pecsescrawl - 2011. február 16. szerda.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: